Közjó meghatározások

Magazinunk különböző írásaiban gyakran olvashatunk a közjóról. Összegyűjtöttünk néhány meghatározást, amelyek hozzásegíthetnek ennek a meglehetősen összetett fogalomnak a megértéséhez. 

 

  • Minthogy minden tudománynak és mesterségnek végcélja a jó, akkor a nagyobb és a legfőbb jó pedig azé, amely valamennyi közt a legjelentősebb, és ez a politikai képesség. Az állami életben megnyilvánuló jó (politikon agathon) az igazság (dikaion), ez viszont az, ami a közösségre hasznos (agathon koiné sympheron).”       (Arisztotelész: Politika III 1282b 14-18).
  • „Mivel az egyes ember egy közösség része (pars multitudinis), minden ember – éppen azzal, ami, és amije van (hoc ipsum quod est et quod habet) – a közösséghez tartozik, amint minden rész is azzal, ami, az egészhez tartozik… Minden egyes rész jóságát egészéhez való viszonyában kell tekinteni… Minthogy minden ember egy civitas része, lehetetlen, hogy valamely ember jó legyen, hacsak nincs jó viszonyban a közös jóval (bonum commune). (Aquinói Szent Tamás: SummaTheologiae)
  • A társadalom jólétét pedig elsősorban a következők teremtik meg: a helyes erkölcsi értékrend, a családi élet megfelelő rendezettsége, a vallás és a jogrend védelme, a közterhek mérsékelt kirovása és igazságos elosztása, az ipar és a kereskedelem felvirágoztatása, a földművelés fejlesztése, s általában mindazok az intézmények, amelyek működésének javulásával az állampolgárok jólétének és boldogságának emelkedése párhuzamosan jár együtt. Az államvezetés tehát mindezen tényezők következtében lesz képes az összes társadalmi osztály és csoport érdekében működni, következésképpen a munkások helyzetét is maximális mértékben javítani, – mégpedig teljesen jogszerűen és az illetéktelen beavatkozás minden gyanúja nélkül teheti ezt, hiszen az államnak törvényes kötelessége a közjó előmozdítása. És minél nagyobb jólétet eredményez ez az általánosságban meglévő kormányzati bölcsesség, annál kevésbé szükséges a munkások jólétét külön, más utakon keresni.”         (XIII. Leó pápa: RERUM NOVARUM 1891)
  • A közjón “a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.” [27] A közjó mindenki életét érinti. Mindenki részéről okosságot igényel, de még inkább azok részéről, akik a tekintély hivatalát gyakorolják.   (A Katolikus Egyház Katekizmusa (1905 – 1917); http://www.katolikus.hu/kek/kek01877.html#K1910)
  • közjó (lat. bonum commune): anyagi és szellemi javak és lehetőségek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai boldogulásukat szabadon és hathatósan munkálhassák, de előállításukra önmagukban, egyenként nem képesek. –Lényegét tekintve a társad. által saját tagjainak nyújtott segítség alapvető életfeladataik teljesítéséhez (tehát társad. teljesítés és nem az egyéni javak és sikerek összessége);eszközeit tekintve azon társad. feltételek összessége, amelyek a társad. tagjai számára egyéni és társad. céljaik és feladataik megvalósítását lehetővé teszik; működésmódját tekintve a társad. tagjainak képességük szerinti együttműködése és ennek mindennemű eredménye (tehát a társad. működését biztosító rend és ennek gyümölcsei). – Ker. ember számára a ~ a lelki élet közp. kérdése: ami az →erkölcsi rendben jó és igaz, az a közösség számára is az. Mivel az →ember közösségi lény, a →bűn ellen és az →igazság (→jó) érvényesüléséért végzett tevékenység nemcsak az egyén, hanem a szűkebb-tágabb környezet számára is meghatározó. Ebben az értelemben mondható, hogy a keresztény ember életének központja a ~ szolgálata.       (Magyar Katolikus Lexikon > K > közjó)
  • „164.A közjó alapelve – amelyhez a társadalmi élet minden elemének igazodnia kell avégből, hogy elnyerje teljes értelmét – valamennyi személy méltóságából, egyszeri voltából és egyenlőségéből ered. Első megközelítésben és tág értelemben véve a közjón „azon társadalmi feltételek összességét” értjük, „amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket”.346

A közjó nem egyszerűen a társadalomtest minden tagját megillető részleges javak összessége. Mivel mindenkié együtt és külön-külön, s az is marad, a közjó: közös dolog lévén oszthatatlan; csak együtt érhető el, növelhető, őrizhető meg a jövőben is. Ahogy az egyén erkölcsi cselekvése jó tettekben valósul meg, úgy a társadalmi cselekvés a közjó megvalósításában válik érzékelhetővé. Következésképp a közjó az erkölcsi jó társadalmi, közösségi dimenziójaként fogható fel.

  • Az a társadalom, amely az együttélés minden szintjén maradandóan az embert akarja szolgálni, a közjót mint minden ember és az egész ember javát jelöli meg elsőséget élvező céljaként.347 A személy saját magában, figyelmen kívül hagyva, hogy lényének lényegi eleme a másokkal és másokért való létezés, nem képes megtalálni teljességét. Ez az igazság nem pusztán a társadalmi kapcsolatok különféle szintjein való egyszerű együttélésre készteti a személyt, hanem arra is, hogy szüntelenül a társadalmi élet létező formáiban fellelhető jóra, értelmesre, igazra törekedjen, nemcsak elméleti, de gyakorlati módon is. A közösségiséget kifejező formák közül – a családtól a társadalmi közvetítő csoportig, a társaságig, a gazdasági vállalkozásig, a városig, a vallásig, az államig, s végül a népek és nemzetek közösségéig – egyetlenegy sem kerülheti meg sajátosan rá vonatkozó kötelezettségét a közjó iránt, mivel ez létezésének lényege és fennállásának hiteles értelme.”

(AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS BÉKE PÁPAI TANÁCSA: Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma: http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/justpeace/documents/rc_pc_justpeace_doc_20060526_compendio-dott-soc_hu.html )

  • „A közjó azoknak a társadalmi életföltételeknek az összessége, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket.”          (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 26)
  • „Az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az emberek közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő »mindannyiunk« java.”     (XVI. Benedek pápa: Caritas in Veritate)
  • „A Kormány célja a jó állam megteremtése. Anélkül, hogy a jó, mint fogalom értelmezésében elmerülnénk, kiindulási pontunk szerint az állam attól tekinthető jónak, hogy az egyének, közösségek és vállalkozások igényeit a közjó érdekében és keretei között, a legmegfelelőbb módon szolgálja. A közjó fogalma egyrészt magában foglalja azt, hogy az állam jogszerű és méltányos egyensúlyt teremt a számtalan érdek és igény között, e célból igényérvényesítést tesz lehetővé, és védelmet nyújt. Másrészt a jó állam kellő felelősséggel jár el az örökölt természeti és kulturális javak védelme, továbbörökítése érdekében. Harmadrészt a jó állam egyetlen önérdeke, hogy az előző két közjó elem érvényesítésére minden körülmények között és hatékonyan képes legyen, azaz megteremti a hatékony joguralmat, ennek részeként az intézményi működést, az egyéni és közösségi jogok tiszteletben tartását és számon kérhetőségét.”                   (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium: Magyari Program)

 

Legyen tiéd az első hozzászólás!

Mi a véleményed?

Az email címed nem kerül nyilvánosságra.


*